Hírek

A Védőnői Szolgálat múltja, jelene és jövője 2010. 07. 09.

A 95 éves védőnői szolgálat története A védőnői tevékenységnek több szálon futó előzményei voltak. A bábamesterség nyomait már a középkorban megtaláljuk, majd a XVI.-XVIII. Századtól működésüket orvosi felügyelet alatt folytatták. A második vonulat a XIX. Században elkülönülő gyermekvédelem. Az orvos történelem az első gyermekbetegséget ellátó kórház megalakulásától (Párizs-1802) számítja a csecsemő és gyermekvédelem működését. Hazánkban 1836-ban létesítette Schöpf Mérei Ágoston az első beteg gyermeket ellátó kórházat. Ezt követően id. Bókai János a pesti egyetem első gyermekorvos professzora és ifj. Bókai János, Heim Pál egyetemi tanárok fejlesztették tovább a beteg gyermekek kórházi kezelését. A múlt század második felében a kultúrált országokban felfigyeltek a csecsemők „értékére”, ennek hatására elsőként Francia országban megindult a csecsemőhalandóság elleni tervszerű küzdelem. Hazánkban a XX. Század elején a csecsemő halandóság 200% körül mozgott. Az állam szórványos intézkedése mellett társadalmi kezdeményezésekkel találkozhatunk. Ilyenek voltak a szabadkőműves páholyok terhes védelmi javaslatai és az 1908-ban megalakult Anya-csecsemővédő Egyesület tevékenysége. A harmadik történelmi vonulat, amely a védőnői munkához vezetett, az elhagyott gyerekekkel való állami törődés volt. Magyarországon 1901-ben jelent meg az első gyermekvédelemről szóló törvény. Az egészséges gyermekek védelmének gondolata hazánkban először Fodor József iskola egészségügyi törekvéseiben jelenik meg a századfordulón. Az I. világháború kitörésének évében az emelkedő csecsemőhalálozás megfékezése érdekében Madzsar József nagy szociális érzékkel megáldott orvos hatvan önkéntes védőnővel terheseket látogatott, tanácsokat adott, szociális segélyeket intézett, szülőnők kórházi elhelyezését biztosította. Munkájában támaszkodott az Országos Anya, Csecsemővédő Egyesületre. 1915-ben berendezte az első budapesti szülőotthont és ezzel lerakta az általa szervezett- Stefánia főhercegnő védnöksége alatt álló Országos Stefánia Szövetség alapjait. Ebből a szervezetből bontakozott ki a magyar csecsemővédelem országos hálózata, és ez tekinthető a védőnői munka bölcsőjének. E korszak szakszervezeti törekvései között is szerepel az anya és gyermekvédelmi intézkedések sürgetése. A gyermekvédelem területén átfogó, egységes törvények megalkotását, kellő számú és jól képzett védőnők munkába állását, szülőházak létesítését és az iskolaorvosi intézmény országos rendszeresítését követelték. A társadalmi igény nyomán az anya és csecsemővédelmet 1917-ben miniszteri rendelet nyilvánította állami feladattá. Az első világháborút követő években a hadiárvák, hadiözvegyek, a létminimum alatt tengődők nagy száma miatt fokozódott a társadalmi nyomás: 1920-ban már 56 védőintézet létesült az ország különböző városában. A Stefánia Szövetség munkája nyomán a gondozásba vett csecsemők között a halandóság jóval alacsonyabb volt az országos átlagnál- sajnálatos, hogy tevékenységük szűk körű volt. Viszonylag kevés anyára és csecsemőre terjedt ki. A Stefánia Szövetség 1940-ig tevékenykedett a városokban, amikor is beolvadt az Országos Egészségvédelmi Szolgálatba. Az anya. Gyermekvédelmi munkának és ezzel együtt a védőnői tevékenységnek új irányt szabott 1925-ben a Rockefeller alapítvány támogatásával az Országos Közegészségügyi Intézet megalakulása. Az intézet vezetését Johan Béla egészségügyi államtitkárra bízták. Az országban végzett felmérések azt mutatták, hogy elsősorban az anya és csecsemővédelem, a tuberkulózis és az iskola egészségügy területén van szükség fokozott egészségvédelmi tevékenységre. Ennek megvalósítása érdekében mintajárásokat szerveztek, ahol védőnői szolgálatot, iskolafogászatot, tüdő és nemi beteg gondozókat hoztak létre és rendszeressé tették az egészségügyi felvilágosítást. A munkához jól felkészült szakemberre volt szükség, ezért az OKI keretében létre hozták a Védőnői- Ápolónői Iskolát, ahol a védőnők 3 éves elméleti és gyakorlati képzés után nyertek oklevelet. Nevük ekkor Zöldkeresztes egészségügyi védőnő volt. Munkájukat a „ körorvos” munkatársaként, annak szakmai felügyelete alatt látták el. Munkájuk kifejezetten megelőző jellegű volt. Ellátták az anya és csecsemővédelmi és iskola egészségügyi feladatok mellett a gümőkórosokat, a nemi betegeket, a szegény betegek otthoni ápolását és a rászorultak szociális gondozását is. Munkamódszerük alig különbözött a mai védőnő módszerétől, legfőbb feladatuk a tanácsadás és az otthonukban történő családlátogatás volt. A védőnői hálózat kialakulását társadalmi igény kényszerítette ki. Az egészségvédelemben járatlan, a csecsemőgondozásban, ápolásban tudatlan anyák, tanácstalan fiatal asszonyok magán háziorvost nem tudtak fogadni, a védőnői szaktanácsadás iránti igény így egyre kifejezettebb lett. Az aggódó kismamáknak a legelemibb higiénés ismereteket, ételkészítési tudnivalókat, a csecsemő táplálás és szoptatás módját, a csecsemő és kisded gondozását, nevelését oktatták a védőnők. A második világháborút követő években átmenetileg szinte csődbe került a védőnői gondozó munka. 1950-ben az egységes gyógyító-megelőző ellátás szükségességét rendeletbe foglalták. A rendelet megjelenésétől kezdve a védőnők bekapcsolódtak az orvosok betegellátó tevékenységébe, az orvosok pedig az egészséges gyermekek gondozásába. A gyakorlatban azonban a védőnői munka központjában továbbra is a család látogatás során végzett prevenció maradt. 1953 után sok olyan utasítás jelent meg, amely az anya a csecsemő és gyermekvédelem minőségi javítását célozta. Ezek közül a legjelentősebbek: a védőnők és a szülésznők terhes gondozási munkájáról és a veszélyeztetett csecsemők fokozottabb gondozásáról szóló utasítás, amelyek mindegyike kiemeli a védőnő felelősségét, meghatározza feladatait. Az egészségügyi miniszter 1961-ben utasításban szabályozta a körzeti védőnők működését. Ennek értelmében a védőnő a terhesek, a gyermekágyas anyák, a csecsemők és kisgyermekek gondozását végzi, együttműködik a területén levő gyermekintézményekkel, részt vesz a népbetegségek elleni küzdelemben. Ott ahol ezt elrendelték az iskola egészségügyi munkát végzi. E munka fogalomköre az évek során jelentősen tágult. 1953-ban bevezetett szülési szabadság, 1967 óta a hozzákapcsolódó gyermekgondozási segély, 1985 óta pedig a gyermekgondozási Díj javította az anya és gyermekvédelmet, így a védőnők munkája is megváltozott. Az anyák hosszú időre való kilépése a munkakörükből több időt enged a gyermek gondozására, nevelésére. Az 1989-es társadalmi- gazdasági- politikai átalakulás ismét újabb viszonyokat teremtett a családban és az anya, csecsemővédelemben. Felerősödtek az átmenet gazdasági nehézségei, fokozódott a létbizonytalanság, a munkanélküliség. Mindez visszahatott a szülési kedvre, a gyermekvédelmi intézmények kihasználtságára (bölcsődék, óvodák létszámcsökkenése, a napközis étkeztetés visszaszorulása). Várhatóan felerősödik ezzel a védőnői munka szociális tartalma, megnőnek a családsegítő feladatok, fokozott gondozást igényelnek a deviánsok, a káros szenvedélyek rabjai, a felelőtlenül kockázatot vállalók. A védőnői munka sohasem merült ki pusztán egészségügyi jellegű problémák és feladatok megoldásában, mindig kapcsolódott hozzá szociális tevékenység is. A védőnői munka módszere alapvetően a gondozás. A védőnő feladata, hogy folyamatos megfigyelésen alapuló tanácsadással és egészségneveléssel megelőzze az egészségkárosodások kialakulását, segítse a gondozottak és közösségek zavartalan, harmonikus fejlődését, egészséges életmódjuk alakítását. Gondozó munkája közben a védőnő felfigyel a családban előforduló zavarokra, krízishelyzetekre és igyekszik azok feloldásához segítséget nyújtani. A világ nagyot változott az utóbbi tíz évben, a technika fejlődése ablakot nyitott a világra, lehetőséget ad a gyors információáramlásra. A felnövekvő nemzedék sokkal tudatosabban keresi a számára legmegfelelőbb egészségügyi ellátást, így a védőnői társadalom is kénytelen megújulni. A mai védőnő szolgáltatást nyújt, ennek keretében igény szerint végzi látogatásait a családoknál, egészség nevel az iskolában, óvodában, önálló tanácsadást tart a várandósoknak, szülőknek, részt vesz a nővédelem új és fontos feladatainak ellátásában. Nyitott kell legyen minden új irányzatra, mert csak úgy tud hitelesen véleményt mondani, ha ismeri azok hasznos vagy káros voltát. Munkaideje egy részét közösségi egészségnevelésre fordítja, lakossági igényeknek megfelelően. ( kismama klub, baba-mama klub, menopauza klub stb. ) A kuriózumnak tartott családlátogatás maradt továbbra is a gondozás fő módszere. A változás napjainkban megy végbe, reméljük a lakosság és a népegészségügy megelégedésére ünnepelhetjük majd a 100. évfordulóját a szolgálat fennállásának.